“Erősen bízom benne, hogy örök életűvé fogom tenni mindazokat, akik ételt adtak számba, akikkel kávéztam és akikkel kvaterkáztam valaha. Akikkel másnapos voltam. Megörökítendőek a helyek, amelyeket belaktam, minden fészek (…)” Olvasóterem-kritika Térey János Teremtés vagy sem című esszékötetéről. Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a szerző novelláskötete, Termann hagyatéka címmel.
Tizenegy év alatt egy öntudatos író, drámaíró, költő sok tapasztalaton megy át, és sok megörökítendő gondolatot szül, szűr le mindezekből, főleg ha gondolkodó elme. A kötetet kézbe véve az elején úgy tűnt, mintha egy vázlatos irodalomtörténetírást olvasnék, amely csak pár költőre szorítkozik, őket festi meg, sajátos hangsúlyokat adva: néhol közismert dolgokat emel ki, néhol pedig számomra ismeretlen összefüggéseket villant fel. Somlyó Zoltán kötetének apropóján megjegyzi: „a felülvizsgálat szigorúságánál csak egyetlen erő rombol hatékonyabban: a felejtés egyértelmű és vegytiszta kegyetlensége.” (91.old)