Figyelem! Ajánló következik a hosszú hétvége! Mégpedig egy zseniálisan megírt, fordulatos könyvé, ami annyira el tudja ragadni az embert, hogy észre sem veszi és már túl van 200 oldalon. Booklány legalábbis így járt ezzel. Ez azért jelent valamit, nem? 🙂
Először is le a kalappal a szerzők előtt, amiért ilyen jól el tudták helyezni Magyarországon a történetet-ugyanis ez a könyv bizony félig itt játszódik, nálunk. Hitelesen tették magyar helyszínekre az eseményeket úgy, hogy közben megmaradt az a nemzetközi hangulat, ami miatt szeretünk külföldi szerzőktől olvasni.
Másodszor olyan képet festenek az országunkról, amilyet egy magyar szerző soha nem tenne, soha nem merne, mert az “okosabbik” fajta “nagymagyarok” nemzetárulási cirkuszt csinálnának belőle. Pedig fölösleges, csak kimondják az igazságot arról, hogy sokszor mivel kell szembenézniük ma a cigányoknak ebben az országban, akkor is, ha boldogulni szeretnének, utalva a tatárszentgyörgyi szörnyű eseményekre is.
Sokat hozzátesz a történethez, magyarázatot ad a történésekre. Hiteles és sajnos igaz, olyan, mint az amerikai szegregáció: ők pedig arra nem lehetnek büszkék, minden nemzet életében vannak ilyen dolgok. Harmadszor rém izgalmas a történet. Miskolc mellett, egy elhagyott szovjet laktanya területén kutakodik két cigány suhanc, keresnek valamit, bármit, ami izgalmas vagy pénzzé tehető. Ők vannak a legjobban meglepődve, amikor találnak is. Valamit, ami beláthatatlan események lavináját indítja el, belekeverve a Nemzetbiztonsági Hivatalt, a dán titkosrendőrséget, Nina Borgot, a Vöröskereszt ápolónőjét, a srácok családját.
Van itt uzsorakölcsön, rejtélyes betegség, felelőtlenségből derékba tört jogi karrier, cigánysor, Koppenhága, kiégett rendőrök, nemzetközi nyomozás, iszlám, fegyverkereskedelem, terrorizmus, ami csak kell ahhoz, hogy sodró lendületű, friss és izgalmas kötet kerekedjen belőle. Egyetlen apró, szőrszálhasogató megjegyzést tennék, az egyébként remek fordító, Soós Anita felé: Kelet-Magyarországon, ha elkérnek valami a másiktól, akkor soha nem mondják “add oda”. Mindig az “add ide”-fordulatot használják. A hitelesség szempontjából ez fontos lehet, de belátom, ez már tényleg szőrözés 🙂
Nagyon meglepődnék, ha nem lenne hatalmas siker nálunk is a Cigányátok.
Booklány egyszerűen imádta. Első mondat: “-Lehet, hogy pisztolyt találunk-mondta Pitkin, és mutatóujjával a kapu melletti őrbódéra célzott.”