Egyetlen házban a világ – ez a Magritte-festmény jutott eszembe a regényről, amelyből tágas, eleven világ rajzolódik ki egyetlen épület, az ott lakók és a hozzájuk kötődő emberek történeteiből. Négyemeletes sarokház ez egy erdélyi városban, valahol a magyar határ közelében. Szinte bárhol lehetne, nem maga a hely az érdekes, hanem a sorsok, a figurák sora. A „semmi kis életek” izgalmasak, amelyekből bámulatos kép áll össze Kelet-Közép-Európáról, a félelemről, amely beitta magát a bőrünk alá. ESZÉKI ERZSÉBET írása Papp Sándor Zsigmond könyvéről a Papiruszportálon.
