Fázni, dideregni kezdett a város. A legkisebb utcákba is befújt a Duna fölött lengedező szél, a körúton nagy lendülettel kavarta, dobálta a zörgő faleveleket, s a nők bokáig eresztett, szűk szoknyáját éppúgy megcibálta, mint a férfiak nehéz szagú kabátját. Egyszeriben még inkább sietőssé váltak az eddig is szapora léptek, s ha leszállt a rideg este, már nem hallatszott cigányzene a Vár alatti fogadók nyitott ablakaiból. A kávéházak is szorosra zárták ajtóikat, kirakataikon pedig nem lehetett belátni a bent kavargó füsttől és az üvegre tapadt, lassacskán jégvirággá bontakozó párától. A konflisok lovaira meleg pokróc került, a kalauzok folyton káromkodtak a befagyott váltók miatt, az autók pedig rettenetes pöfögéssel és köpködéssel tiltakoztak, ha a gazdájuk megpróbálta őket beindítani.
Tovább is olvashatjátok a Facebook-oldalunkon!