Michael Thonet 1871-ben bekövetkezett haláláig az üzeme mintegy 3 és fél millió széket gyártott. Az általa hajlított fa tökéletes otthonosság érzetet sugall, és egész biztosan része volt a XIX.század végére Európa szerte elterjedt kávéház-függőségben. Mert valamire való ember ragaszkodik a Thonetjéhez. Valamennyi időt mindennap neki szentel, időről időre megkívánja. És az efféle ember semmi pénzért nem válna meg tőle. Ha nincsen sajátja, kávéházban kutat magának egy facér példányt. Aztán darab ideig boldogan birtokolja.
Mostanra pedig, Vojnich Erzsébetnek hála, már a kiadónak is lett Thonetje, egy különleges, általa rajzolt darab, amiből nincsen három és fél millió, csak ez a nekünk szánt otthonosság érzés, pici boldogító kávéillattal. Viszont sajnos csak kéziratleadások, tárgyalások, együttműködési megállapodások vagy kiadói partik alkalmával tekinthető meg mindazok számára, akik nem velünk dolgoznak. Nem úgy, mint a festőművész ma nyíló tárlata.
